Így keverj meg egy psytrance tracket

Egy psytrance mix a mélytartományon áll vagy bukik. A kick és a basszus viszi a tracket, és minden másnak köréjük kell illeszkednie úgy, hogy ne homályosítsa el a groove-ot. Ezek a legfontosabb technikák, az első szintbeállítástól a végső masterig.

Kezdd a kickkel és a basszussal

A legtöbb psytrance valahol 135 és 150 BPM között szól, minden negyeden kickkel és a köztük lévő tizenhatodokban rolling basszussal. Legyen a kick a referenciád: először az ő szintjét állítsd be, aztán hozd be a basszust, majd a track többi részét, halkan kezdve, és minden elemet addig emelve, amíg a helyére nem kerül.

A kicknek mély, ütős puffanás kell. Egy kis szaturáció melegséget és jelenlétet ad. A basszus gyakran egy szinuszból áll a subhoz és egy fűrészből a harapáshoz. A kick és a basszus időben kapcsolódjon egymásba, ne fedje egymást, és a basszuson lévő sidechain kompresszió vagy hangerő-ducking ott, ahol a kick üt, megakadályozza, hogy összemosódjanak.

Használj high-pass filtert a szintiken, ütősökön és effekteken, hogy a spektrum alja kizárólag a kické és a basszusé legyen, és a mélytartományt tartsd mono.

EQ, kompresszió és tér

Minden elemnek saját hely kell a spektrumban. Többet vágj, mint amennyit kiemelsz: ha az egyik hangból kiveszed az ütköző tartományt, az általában jobban működik, mint ha a másikat tolod. Ha egy lead és egy pad harcol a középtartományban, döntsd el, melyik vezessen, és a másikban vágj neki helyet. Egy spektrumanalizátor segít látni, hol fedik egymást a hangok, de a füled dönt.

Az egyes sávokat kompresszáld, hogy egyenletes legyen a szintjük, de ne lapítsd ki őket. Dobokon jó trükk a párhuzamos kompresszió: keverj egy erősen kompresszált másolatot az eredetihez, így ütősebb lesz, a tranziensek pedig megmaradnak. A szintiknek és ütősöknek általában csak finom kompresszió kell, hogy összeálljanak.

A reverb és a delay mélységet ad a mixnek. Egy rövid plate a clapeken fényes lecsengést ad, egy hosszabb reverb a padeken hátteret épít. A pre-delay tisztán tartja a hang attackját, mielőtt beindul a reverb. A szinkópás delayek és az olyan modulációs effektek, mint a flanger és a phaser, a műfajra jellemző mozgást adják. Bármelyikből túl sok elmossa a mixet, úgyhogy használj sendeket, és tartsd kordában a wet jelet.

Rétegek és a sztereókép

A psytrance gyakran sok hangot rak egymásra: két hi-hatet különböző lecsengéssel, éles leadeket lágy padek fölött, arpeggiókat, vokál chopokat, field recordingokat. A rétegezés akkor működik, ha minden rétegnek világos feladata van. Ha két hang ugyanazt csinálja ugyanabban a frekvenciatartományban, az egyik mehet.

Az ütősöket és a dallamos rétegeket terítsd szét a sztereóképben, hogy legyen hely, a kick, a basszus és a fő lead viszont maradjon középen. A szintiken és padeken a stereo widening segíthet, de a túl sok fázisproblémákat okoz, és gyengíti az ütést.

Rétegezéskor ellenőrizd a fázist. Két hasonló hang bizonyos frekvenciákon kiolthatja egymást, és hirtelen vékonyan szól. Gyakran megoldja, ha az egyiket kicsit eltolod időben, vagy megfordítod a polaritását.

Mozgás és automatizálás

Egy track, ami nyolc ütemig jól szól, hét percen át még lehet statikus. Automatizáld a filter sweepeket, az effekt sendeket és a hangerőket, hogy a mix fejlődjön: nyiss ki egy filtert a build-up alatt, vegyél vissza a reverbből a dropban, hozz előre egy ütősréteget egy szakaszra. A feszültség és a feloldás az, ami a táncteret veled tartja.

Mastering és ellenőrzés

A mastering az utolsó lépés a megjelenés előtt. Ellenőrizd a teljes frekvenciaegyensúlyt: a nagyjából 200 Hz alatti tartomány legyen erős, de kontrollált. Csak apró EQ-mozdulatokat tégy. Egy buszkompresszor mérsékelt, nagyjából 2:1 vagy 3:1 aránnyal és lassú attackkal összeragaszthatja a mixet. A multiband kompresszióval úgy kontrollálhatod a mélyet, hogy a közép- és magastartományhoz nem nyúlsz.

A végén egy limiter versenyképes hangerőre hozza a tracket. A gain reductiont tartsd mérsékelten, a csúcsokon nagyjából 1–3 dB-en, hogy a track megtartsa az ütését.

A keverés és a mastering során végig hasonlítsd össze a trackedet azonos hangerőn ugyanabban a stílusban készült, jól megszólaló kiadásokkal. Hallgasd stúdiómonitoron, fejhallgatón és egy kis hangszórón, halkan is. Egy kezeletlen szoba vagy a falhoz túl közel álló monitorok becsaphatnak, ez is ok arra, hogy több rendszeren ellenőrizz. Tarts szüneteket: egy kis pihenő után olyan problémákat is meghallasz, amelyek addigra láthatatlanná váltak.