Így készíts pszichedelikus textúrákat a trackjeidbe

A psytrance pszichedelikus oldala a textúráiban él: olyan hangokban, amelyek örvénylenek, csillognak, átalakulnak, és sosem maradnak egészen ugyanolyanok. Ehhez nem kell különleges felszerelés. Egy jó szinti, egy maréknyi effekt és az a szokás, hogy mindent mozgásban tartasz, elvisz az út nagy részén. Itt érdemes kezdeni.

Kezdd a mozgással

Bármelyik modern szinti megteszi. A Serum, a Massive és a Sylenth1 népszerű választás, a Serum wavetable-jei pedig különösen hasznosak, mert végigsöpörhetsz rajtuk, és folyton változó hangokat kapsz.

A kulcs a moduláció. Köss egy LFO-t a filter cutoffra, a wavetable pozícióra vagy a hangmagasságra, és egy statikus patch elkezd lélegezni. Egy lassú szinusz LFO a filteren sima sweepet ad, egy gyorsabb vagy tempóhoz szinkronizált ritmikus lüktetést. Az envelope-ok és step sequencerek ugyanígy működnek, és egyszerre több paramétert is vezérelhetnek.

A rezonáns low-pass filter egy másik klasszikus eszköz. Emeld meg a rezonanciát, söpörj végig a cutoffon, és megkapod azt a cuppanós, visító hangot, ami számtalan psytrance leadben és build-upban hallható. Egy kis torzítás vagy szaturáció, például cső- vagy szalagemuláció, karaktert ad a túl tisztán szóló patcheknek.

A granuláris szintézis ennél is tovább megy. Tölts be egy sample-t egy granuláris szintibe, és játssz a grain méretével, sűrűségével és a lejátszási sebességgel. A rövid felvételekből felhők, drone-ok és fejlődő hátterek lesznek, amelyek egyáltalán nem hasonlítanak a forrásra.

Rétegezz a mélységért

A gazdag textúrák általában több egymásra rakott hangból állnak. Indulj egy alapból, például egy padből, egy arpeggióból vagy egy ambience-ből, és adj hozzá olyan rétegeket, amelyek támogatják: field recordingokat, vokál chopokat, egy csengőhangot vagy egy más karakterű szintit. Minden réteg adjon hozzá valamit, anélkül hogy összezsúfolná a többit.

Adj minden rétegnek saját helyet. EQ-val érd el, hogy ne harcoljanak ugyanazokért a frekvenciákért: egy kis vágás egy magas textúra mélyén tisztán tartja a basszust. Panorámázz néhány réteget kicsit balra, másokat kicsit jobbra a szélesebb képért. Automatizáld az egyes rétegek filterét vagy effekt sendjeit, hogy az egész stack folyamatosan fejlődjön.

Atmoszférát teremtő effektek

A reverb egy száraz hangot térré alakít. A plate és az algoritmikus reverbeknek megvan a saját karakterük; állítsd be a méretet, a decayt és a pre-delayt úgy, hogy a lecsengés illeszkedjen a tempóhoz, és ne mossa el a mixet. A hosszú lecsengés padekhez és breakdownokhoz illik.

A chorus, a flanger és a phaser a klasszikus örvénylő effektek. Egy finom phaser egy leaden mozgást ad, a chorus kiszélesíti a padeket, a tremolo pedig lüktetővé teszi a kitartott hangokat. A mélységet tartsd mérsékelten, hogy az eredeti hang még átjöjjön.

A tempóhoz szinkronizált delay ritmikus visszhangokat kelt. A rövid delayek groove-ot adnak az ütősöknek, a ping-pong delay bal és jobb között pattogtatja a visszhangokat, a dallamos elemeken lévő hosszabb, magas feedbackes delayek pedig zuhatagszerű csíkokat húznak. A build-upokhoz automatizáld a feedbacket.

A kickről vezérelt sidechain kompresszió hagyja, hogy a padek és szintik kitérjenek az útjából, így a mélytartomány tiszta marad, a textúrák pedig teltek. Az effektek sorrendjére nincsenek kötött szabályok, úgyhogy próbálj ki különböző láncokat, és tartsd meg azt, ami meglep.

Szokatlan hangszerek és források

Az elektronikus zenében ritka hangszerek, mint a szitár, a didgeridoo vagy a vonós psalterium, organikus ízt adnak. Ha fel tudod venni őket, használj jó mikrofonokat, és próbálj ki különböző pozíciókat. Ha nem, a sample library-k sokféle artikulációban kínálják őket.

Nyersanyagként is használhatod őket: tegyél egy rövid frázist egy granuláris szintibe, vágd fel, fordítsd meg vagy nyújtsd. Ha egy pengetett szitárt egy elektronikus paddel rétegezel, vagy djembét vagy tablát adsz hozzá poliritmikus részletekért, összehozod az organikus és a digitális hangokat. Egy automatizált filter egy samplelt fuvolán vagy egy LFO egy vonós patchen szintén életben tartja ezeket a hangokat.

Hangszereld a textúrákat

A textúrák akkor működnek a legjobban, ha a hangszerelés teret ad nekik. Az introban fokozatosan hozd be az ambient és filterezett elemeket, és idővel nyisd ki a filtereket. A build-upban adj hozzá rétegeket, emeld a filter cutoffokat, és told feljebb a reverb vagy a delay feedbackjét, miközben a kick lehorgonyozza a tracket.

A drop előtt segít a kontraszt: vedd ki a kicket vagy a basszust, vagy filterezz le mindent egy pillanatra, így a drop nagyobbat üt. A fő részben variáld a mintákat, és hagyd, hogy apró paraméterváltozások frissen tartsák a loopot. A breakdown az a rész, ahol a textúrák kerülhetnek a középpontba, atmoszférákkal, vokál sample-ökkel és lágy padekkel, mielőtt újra felépül az energia.

Mentsd el a hangokat, amelyek tetszenek, nézd át a hangszerelést több körben, és ellenőrizd, hogy minden szakasz természetesen vezet-e át a következőbe.