A psytrance alműfajai röviden

A psytrance nem egyetlen hangzás. Három évtized alatt olyan stílusokra vált szét, amelyek tempóban, hangulatban és hangdizájnban különböznek, és mindegyiknek megvannak a saját táncparkettjei és fesztiválsávjai. Íme egy áttekintés a fő alműfajokról és arról, mi különbözteti meg őket.

Honnan ered az egész

A psytrance a goa trance-ből nőtt ki az 1990-es évek közepén. A producerek a goa hosszú dallamaitól a feszesebb ritmusok, a gördülő bassline-ok és az elektronikusabb hangdizájn felé mozdultak. A Hallucinogen, Simon Posford projektje, a korszak egyik meghatározó neve volt.

A technológia tovább vitte a fejlődést. Az olyan szoftverstúdiók, mint az Ableton Live és a Logic Pro, a virtuális hangszerekkel és pluginekkel együtt egy laptopon is lehetővé tették a részletes hangdizájnt. Később az olyan platformok, mint a SoundCloud, a YouTube és a Bandcamp, lehetővé tették a producereknek, hogy nagy label nélkül is világszerte elérjék a közönséget, és a mai előadók közül sokan autodidakták. Az eredmény egy szcéna, amely folyamatosan új változatokat szül.

A legtöbb psytrance nagyjából 135 és 150 BPM között szól, a sötétebb stílusok gyorsabbak. Ezen a tartományon belül minden alműfajnak saját karaktere van.

Full-on

A full-on az 1990-es évek végén formálódott meg, és a psytrance nagy energiájú, dallamos oldala: gyors, gördülő bass, fényes szinti leadek, fülbemászó hookok, nagy build-upok és breakek. Általában a tempótartomány felső végén szól, nagyjából 140 és 150 BPM között. Az Infected Mushroom, az Astrix, a GMS és a Vini Vici a legismertebb nevei közé tartozik, és az Astrix „Deep Jungle Walk” című trackje a stílus klasszikusa.

Progressive psytrance

A progressive minimálabb és általában lassabb, gyakran 130 és 136 BPM körül szól. Nagy dallamok helyett mély, groove-os bassra, fokozatos build-upokra, valamint a hang és a textúra hosszú szakaszokon át tartó finom változásaira épít. Hatásokat vett át a technóból és a house-ból, és a 2000-es évek végétől óriási népszerűségre tett szert, olyan producerekkel, mint a Neelix. Egyenletes, hipnotikus folyása a hosszú szettekhez illik, főleg a szabadtéri fesztiválok nappali sávjaiban.

Dark psytrance, forest és twilight

A dark psytrance a full-on fényes dallamainak ellentéte. Általában gyorsabb, gyakran jóval 150 BPM fölött szól, nehéz bassline-okkal, disszonáns hangokkal, rétegzett effektekkel és hátborzongató sample-ökkel. A dallamok ritkák és kiszámíthatatlanok, így a feszültség a hangdizájnból jön. Főleg éjszaka játsszák.

A forest egy rokon stílus organikus, természetközeli atmoszférával: ropogó, susogó textúrák és kanyargós, furcsa hangulat. A twilight a full-on és a dark között helyezkedik el, a hajtó energiát sötétebb motívumokkal keveri, ezért hasznos egy DJ szettben az estéből az éjszakába való átmenethez.

Chillout és psybient

A szcéna lassú oldalát chilloutnak, ambientnek vagy psybientnek hívják. Nyugodt ritmusok, tágas atmoszférikus hangok, és gyakran organikus sample-ök és világzenei hatások jellemzik, a fesztiválok chill-out területein és a csendesebb órákban hallod. A Shpongle, Simon Posford és Raja Ram projektje a legismertebb példa; 1998-as „Are You Shpongled?” albumuk elektronikus beateket kever organikus hangszerekkel és sok zenei hagyományból vett sample-ökkel.

A szcéna a hangzás körül

Az alműfajok a fesztiválok programozását is formálják: napközben fényesebb, progressive hangok, csúcsidőben full-on, éjszaka twilight és dark, közben chillout. Az olyan fesztiválok, mint a portugáliai Boom és a magyarországi Ozora, mindet összehozzák, és művészettel, workshopokkal és természettel egészítik ki a zenét.

A vizuális művészet a kultúra nagy része: mandalák, fraktáldizájnok és vetítések, amelyeket művészek és vizuális alkotók a zenével együtt fejlesztenek. A helyi bulik, az online fórumok és a közösségi média a fesztiválok között is összeköti a producereket és a rajongókat, és az olyan témák, mint a környezettudatosság, újra és újra előkerülnek a zenében és az eseményeken is.