Hangrétegezés deep psytrance-hez
Hogyan rétegezd a bass-t, a kickeket, az ütősöket, a padeket és a terepfelvételeket úgy, hogy minden rétegnek feladata legyen, és hogyan adj nekik teret és mélységet a mixben.
A tényleg szükséges eszközök, hogyan rendszerezd a fájlokat és template-eket, és miért fejezed be gyorsabban a psytrance trackjeidet, ha szakaszokban dolgozol.
A jó workflow azt jelenti, hogy a stúdióidődet zenére fordítod, nem fájlok keresésére vagy arra, hogy minden tracknél újraépítsd ugyanazt a setupot. Így állíthatod be az eszközeidet, a projektjeidet és a folyamatodat, hogy az ötletekből gyorsabban legyenek kész trackek.
Mindennek a középpontja a DAW. Az Ableton Live, az FL Studio és a Logic Pro is népszerű a psytrance-ben. Az Abletont gyakran dicsérik a klipalapú workflow-jáért, amellyel könnyű kipróbálni a loopok különböző elrendezéseit, de a legjobb DAW az, amelyiket jól ismered.
Ezen felül kell egy hangkártya (például a Focusrite Scarlett vagy a Universal Audio Apollo sorozatból), stúdiómonitorok, például a Yamaha HS vagy a KRK Rokit sorozat, és egy tisztességes fejhallgató a részletek ellenőrzésére. A hangdizájnhoz az olyan szoftverszintik, mint a Serum, a Massive és a Sylenth1, lefedik a legtöbb psytrance hangot; a Serum wavetable-jei különösen rugalmasak. Az olyan gyűjtemények, mint az Arturia Analog Lab, klasszikus analóg emulációkkal egészítik ki a palettát. A dobokhoz a Vengeance vagy a Loopmasters sample packjei kiindulópontot adnak a kickekhez, de ezeket általában magad dolgozod fel és rétegezed.
Ne vegyél meg mindent egyszerre. Ha egy szintit alaposan megtanulsz, messzebbre jutsz, mintha tízet birtokolnál.
Minden projektnek legyen saját mappája fix almappákkal, például Samples, Synths, MIDI, FX, Templates és Stems. A sample-könyvtáradon belül típus szerint rendezz: dobok, bass, leadek, atmoszférák, riserek, downlifterek és impactek. Ha egy riser három kattintásnyira van, akkor használod, amíg az ötlet még friss.
A preseteket és fájlokat úgy nevezd el, hogy később megtaláld őket, a projekt és a hangtípus nevével, például ProjectName_Lead_01. Mentsd el a MIDI klipeket, amelyek tetszenek, például bassline-okat, dallamokat és arpeggiókat, hogy behúzhasd őket egy új projektbe, ahelyett hogy nulláról kezdenél.
A DAW-ban nevezd el és színkódold a sávjaidat. Amikor leülsz keverni, egy pillantással látni akarod, hol vannak a dobok, a bass és a leadek.
Egy projekt template a legnagyobb időspóroló. Egyszer állítsd be a szokásos sávjaiddal kicknek, bassnak, ütősöknek, leadeknek, padeknek és FX-eknek, a mindig használt effektláncokkal, group busokkal és egy helyettel a referencia tracknek. Így minden új track egy működő alapról indul, nem egy üres képernyőről.
Ugyanez igaz a hangdizájnra. Ha építesz egy bass-t vagy leadet, ami tetszik, azonnal mentsd el presetként. Idővel saját kiindulópont-könyvtárad lesz, amely már úgy szól, mint te.
Válaszd szét a feladatokat. Először legyen meg a groove: a kick és a gördülő bass összezárva. Aztán építsd meg a hangokat és a fő loopot. Aztán jöhet az arrangement: intró, build-upok, drop, breakdown, outró. A dropokhoz riserekkel, pergőpörgetésekkel és filterautomatizációval vezess fel, a breakdownokkal pedig adj a hallgatónak egy pillanatnyi levegőt a következő build előtt. Csak ezután térj át a keverésre.
Ha pár percenként váltogatsz ezek között a feladatok között, az lelassít, mert mindegyik másfajta figyelmet kíván. A hangdizájn végtelen csavargatásra csábít; az arrangementnél hátra kell lépned, és az egész tracket kell hallanod.
Munka közben is tartsd rendben a mixet, hogy soha ne váljon káosszá. Néhány szokás segít:
Rövid alkalmakban keverj, hogy elkerüld a fül kifáradását, és hasonlítsd össze a trackedet olyan psytrance kiadványokkal, amelyeket csodálsz. Ezek a szünetek is a workflow részei: friss füllel öt perc alatt meghallod azokat a hibákat, amelyek egy óra fáradt hallgatás alatt elkerülték a figyelmedet.