Scion of Mars

Íme egy interjú a psy barátommal, Scion of Marsszal. A weboldaláról, a http://scion-of-mars.de/ címről ingyen letöltheted a „Gaya” című trackjét.

Mesélj egy kicsit magadról! Hol születtél, és hol élsz?

Sziasztok, Martin vagyok. A családommal Bonnban élek és dolgozom, Németországban. Az elektronikus zene szinte egész életemben velem volt. De amikor 1995-ben egy psytrance track dallama befúrta magát az agyamba, nálam ennyi volt (lol).

Mi a projekted neve, és miért és hogyan indítottad el?

A psytrance projektem tényleges kezdete néhány évvel korábbra nyúlik vissza. Az új évezred elején teljesen rákattantam a progressive hangzásra (Atmos Headcleaner albuma kinyilatkoztatás volt számomra). Hat héttel egy baráti parti előtt szerencsémre semmi más dolgom nem volt. Úgyhogy az összes cuccomat bevittem egy régi téglagyárba, és egy ott akkor dolgozó művész rengeteg pszichedelikus festményétől körülvéve összeraktam az első live actemet. Aztán évekig sok minden volt a nyakamon: családalapítás (apává válni és apának lenni), a zenetudományi, pszichológiai és zeneterápiás tanulmányaim befejezése, és visszatérés a munka világába. Partikon a barátaimmal itt-ott pörgettem a jog wheeleket, de magam nem produkáltam semmit. Végül a családom nyugalma és biztonsága indított el újra az alkotás felé. Az első EP-m Scion of Marsként tavaly márciusban jelent meg.

Mi az, ami lenyűgöz a psytrance-kultúrában?

Szenvedélyes táncos vagyok. Ha megérkezem egy partira, és jó a hang, kimegyek a tánctérre, és csak akkor jövök le, amikor már épphogy térden csúszom. Csak a psytrance-kultúrában találok olyan közeget, ahol így tudok ünnepelni. Imádom a blacklight dekoráció és a fantasztikus string art hangulatát, és a színes emberek békés összejövetelét magam körül. A legnagyszerűbb számomra az, amikor egy open airen szívbemarkolóan gyönyörű hangok mellett élem át a napfelkeltét.

Kik vagy mik voltak rád hatással zeneileg?

Elég széles a skála. A hetvenes években születtem, a szüleim popzenét hallgattak, Bee Gees-t, Abbát, Boney M.-et, Rod Stewartot és így tovább. Gyerekként egy harmonikazenekarban játszottam, így a népzene is nyomot hagyott bennem. Attól a naptól, hogy a nagybátyám lejátszotta nekem Jean-Michel Jarre-t, minél gyorsabban meg akartam szabadulni a harmonikától, és szintetizátoron akartam játszani. Az iskolai éveim alatt és utána is több éves kitérőt tettem a hard rock és a heavy metal felé, és több zenekarban voltam énekes és billentyűs. Az egyetemen persze mindenféle dologba mélyen beleástam magam: klasszikus zene, jazz és főleg kortárs zene. Ami igazán magával ragadott, az megint csak a hetvenes évek amerikai minimal zenéje és az elektroakusztikus zene volt.

Előadóként felelősséggel tartozunk a közönségünk felé. Mi a legfontosabb gondolat, amit át szeretnél adni a hallgatóidnak, mi az üzeneted?

Óvd meg ezt a bolygót minden szépségével együtt. Nincs másik. Ne várd meg, hogy a politikusok törvényben mondják meg, hogyan cselekedj, cselekedj magad. Csökkentsd az ökológiai lábnyomodat, ahol csak tudod, és szorítsd le a fogyasztásodat arra, amire szükséged van. Éld az életed örömmel, hálával és minden élőlény iránti tisztelettel.

Mondj egy eszközt a produceri felszerelésedből, amit szeretsz, és mondd el, miért!

Az Ultrasone Signature Studio fejhallgatóm a Sonarworksszel kombinálva. A zenémet esténként a nappaliban ülve előprodukálom. Utána lemegyek a pincébe, ahol van egy kis, magam építette stúdiófülkém egy további pár monitorhangfallal. Ott legtöbbször már csak apró korrekciókra van szükség a hangzáson. Nekem nagyon jól működik.